Könyv: 100 év a magyar lovassport történetéből I.

  • Márka:
  • Állapot: Új

Ernst József 100 év a magyar lovassport történetéből 1. kötet 1872-1914 Fülszöveg: Egy különös vonzerővel bíró sportág, a lovassport magyarországi történetének első kötetét tartja kezében az olvasó. Ez a száz év a lovak idomítását és a lovaglást támogató egyesület 1872-es pozsonyi megalakításától az 1972-es müncheni olimpiáig ível, ezen belül pedig három korszakra osztható, amelyek történelmileg – de a lovaglási stílus, valamint a versenyzési forma alakulásában – szintén élesen elhatárolódnak egymástól. Ebből adódott, hogy a magyar lovassport történetét három kötetben, az 1872-es kezdetektől a ló új feladatainak, korunkban betöltött új szerepének kiteljesedéséig tárgyaljam. Az első kötet több témát is érint. Mindenekelőtt a lovassport alapjait képező, úgynevezett campagne-lovaglás kialakulását, vagyis a lovas katonák számára nélkülözhetetlen – kitartó, a terep akadályait biztosan leküzdő, egyensúlyban mozgó és engedelmes – lovak tömeges kiképzésének történeti körülményeit ismertettem, emellett pedig röviden foglalkoztam a magyarországi lovaskiképzés és versenyzés néhány intézményével is. A „Jól betanított paripákat díjazó társulat” megalakulásától és az először Pozsonyban, aztán Bécsben megrendezett díjlovagló versenyek jóvoltából a lovassport első évtizedei az egykori Monarchiában közösek, ámbár meglehetősen konzervatív felfogásúak voltak. Budapesten 1894-ben tartották az első lovasversenyt a Tattersall pályáján. Noha a rendezőszervezetek köre néhányszor változott, a rendezők a bécsieknél nyitottabban fogadták el a korszerűbb versenykövetelményeket, amelyeket a gyakorlatban is alkalmaztak. A XX. század elején újszerű volt a concours hippique-nek nevezett rendezvény, amelyen a díjlovaglás, a különböző követelményű díjugratások mellett már egyéb szakágak, például az összetett verseny (military), a fogathajtás, valamint a hölgyek versenyszámai is helyet kaptak. Számos másféle lovas esemény is tarkítja ezt a korszakot. Ilyenek a Bécs–Berlin, illetve Berlin–Bécs és a Budapest–Bécs távlovaglások, valamint az ún. parancsőrtiszti versenyek, továbbá az első lovaspóló-mérkőzések. Az anyaggyűjtés során bukkantam a kor egyik leghíresebb lovasának, Pongrácz Artúrnak az ugratásról szóló cikkére, amely külön figyelmet érdemel. Végezetül a függelékben közölt táblázatba gyűjtöttem össze a bécsi, a budapesti és néhány vidéki verseny díjazott lovasait. Munkámban a korabeli sajtó, Vadász-és Verseny-Lap, a bécsi kiadású Sport, a Hadsereg, a Magyar Katonai Közlöny, a Kavalleristische Monatsheft stb. tudósításaira támaszkodtam, a forrásokat (a szaklapok címét rövidítve, évszámot és oldalszámot jelölve) lábjegyzetekben adtam meg. Ernst József

Mások ezt nézték még
Kiválasztott termékek:
    Kinyit